A valódi démonok ősidőktől az Emberiség ellen harcolnak. Mégis, a keresztény démonológia tárgykörébe sorolt lények egy része valójában egyáltalán nem démon, hanem testi szükséglet kivetülése vagy ősi istenek lefokozása a papság által. Más démonok viszont ténylegesen olyan ártó entitások, amelyek suvadást terjesztenek és egyetlen céljuk a pusztítás.
Aki angyalokkal akar dolgozni, szükséges, hogy megismerje az ellenoldalt is. Cikkünk ehhez nyújt támogatást azzal, hogy bemutatja a keresztény démonológia kialakulását.
Bevezetés
Valójában anakronizmus demonológiáról, azaz démontanról beszélni a korai szerzetesség esetében, hiszen a démonok rendszeres tana először csupán a boszorkányüldözésekkel alakul ki[2]. Azonban a démonokról szerzett tudás évezredekkel előzte meg a kereszténységet.
A ’démon’ szó a görög δαίμων-ból ered. A daimónok, Apuleius alapján „nemük szerint lelkes lények, jellegük szerint eszesek, lelkük hatást szenvedő, testük légies, életük nem szűnő.”[3]
Ez azonban nem kielégítő meghatározás, hiszen a kereszténység hatására a korábban semleges daimónokból is a Gonosz szolgálói lettek, nem csupán az ártó szellemi lényekből[4].
