Vallás és spiritualitás egymás szövetségesei, nem pedig ellenségei. Spiritualitás és vallás éppen úgy igényli egymást, ahogy egy folyó is csak meder és víz együttes megléte által létezik.
Mégis akadnak a modern exoteria követői között, akik erősen vallásellenesek, átvéve az ateista-materialista mozgalom hazug dogmáit.
Holott vallás hamarabb létezett, mint művészet vagy kultúra. Hetvenezer éves a legősibb ismert szentély és huszonnyolcezer éves a legősibb ismert barlangrajz. Több mint negyvenezer évvel idősebb a vallás.
A vallás nem a kereszténységet jelenti, pláne nem a keresztény egyházakat. A vallásellenes hangok forrásai mindig nihilista erők. A vallás ugyanis az az alapvető értelmezési keretrendszer, társadalmi igazodási pontok hálózata (szocio-inercia-rendszer), amely már az első barlangrajzok előtt megjelent.
Nézzük most meg, mi is a vallás, az egyház, a spiritualitás és lehetséges-e szövetség vallás és spiritualitás között? Kezdjük a vallás szó értelmének meghatározásával.
Honnan származik a vallás szó?
A magyar vallás szó annyiban félrevezető, ha kiindulási alapként tekintesz rá, hogy ez már egy származtatott szó, nem pedig saját nyelvi alkotás. Egy latin szó, a confessio (megvallás) fordításából képzett fogalom.
A vallás nagyon is kézzelfogható dolgokon, ha úgy tetszik, bizonyítékokon alapul – a „megvallani” lényege nem az, hogy valami bizonyítatlanban hiszel. Magyarul ezért némileg mást is jelent, mint a religio-ból származó religion.
A religio ugyanis a latin religare „elköteleződni” változata, mint „kötelék isten és ember között”.
A türk nyelvekben ‘din’ és ennek változatai bírnak vallás jelentéssel, amit az arabból vettek át, ami viszont egy közös sémi alapszóból (*dVn-) ered és leginkább „kötelesség az égiek felé”-ként fordítható (habár a szó alapjelentése: kötelezettség, felvállalt feladat).
