Százmilliók irigykednek a filmsztárokra és énekes csillagokra - de vajon a sztárok életútja karmikus, vagy a szabad akaratukból emelkedtek fel a magasba?
Minden ember megismételhetetlen csoda.
Vagy mégsem?
Miért van, hogy minden korban, minden kultúrában kialakulnak a sztereotípiák, az általános érvényűnek mondható sorsok.
Olyan életek elnagyolt vázlatai, amikhez persze hozzá adódnak az egyéni életek színezetei, de mégis felismerhető bennük valami nagyon is tipikus és egyetemes érvényű tanulság, megtanulni való.
Már az ókori filozófus Platón is beszél ezekről a sztereotip sorsokról az Állam című munkájának utolsó könyvében, ahol egy túlvilági látomásban írja le, a lelkek hogyan választják saját sorsukat az eléjük tett cserépdarabok közül.
És már az ókori görögök felismerték van csalárd zsarnoksors, poétasors, kézműves mester-élet, stb.
Mindegyikhez megvan az eleve hozzárendelt tanulság, amit ha szeretné ha nem, az őt választó léleknek meg kell tanulnia.
Minden sorshoz elválaszthatatlanul hozzá tartozik egy kötelező tanulság is, a sors csak a maga leckekönyvével együtt választható.
